1945-ben születtem Tápiógyörgyén. Általános iskolát már Abonyban végeztem. Azóta itt élek. A szüleim 1951-ben beírattak a zeneiskolába, ahol a hegedűt választottam. Szívesen gyakoroltam, ma is nagyon szeretem a zenét. Gumijavító szakmát tanultam ki, saját műhelyem volt 2007 óta nyugdíjas vagyok, gyerekeim felnőttek, van sok szabadidőm. Tagja vagyok az abonyi Kéknefelejcs népdalkörnek. A Nagyabonyi Színkör vezetője, a volt szomszédasszonyom Skultéty Izabella hívott meg a Bécsi diákokba szerepelni. Örülök, hogy elvállaltam, mert nagyon jól érzem magam a sok jókedvű, fiatal között. Ha lesz rám szükség, akkor a továbbiakban is szívesen részt veszek a Nagyabonyi Színkör munkájában.

1997. április 18-án, Szolnokon születtem. Nagyon szeretek előadásokban szerepelni. Korábban a Szilágyi Tamás által vezetett Temessy Hédi színkörbe jártam. Ott a Valahol Európában című darabot kezdtük el, de az nem valósult meg. Sajnos feloszlott a színkör. Most a Nagyabonyi Színkör tagja vagyok. Énektanárom, Borcsi néni ajánlotta ezt a „színészkedést”. Játszottam már a Kinizsiben, a Galgamácsai lakodalmas népjátékban és a Bécsi Diákokban is. Szívesen járok a próbákra, mert jó a társaság és a színészkedés is tetszik nekem.

Számomra a színészet szerelem… Nagymamám öltöztetőnő volt, így elmondhatom, én még bújócskáztam Gobbi Hildával az öltözőjében, vagy Moór Mariannak megettem a kellékét, az odakészített franciadrazsét. J A kulisszák mögül kezdtem, majd a 7 évi balett után középiskolában léptem ismét színpadra, amikor is az osztályok éves „bemutatkozó műsorában” rendszeresen főszerepeket kaptam. 3 évig standard és lanin-amerikai táncok tarkították élemet, de az ének is gyermekkorom óta végigkísért, hiszen az iskolai énekkaroknak oszlopos tagja voltam! Jelenleg is az Abonyi Nosztalgiakórus tagja vagyok, mely a hangom fejlődésében igen nagy szerepet játszik. Ez a kis csoport segített beilleszkedni az abonyi életbe, hiszen én eredetileg Pesten éltem. 2006-ban Lengyelné Molnár Emese felkért Maurice Maeterlinck: Kék madár című darabjában a Tündér szerepére. Csodás érzés volt a színpadon énekelni, játszani és élvezni a gyerekek szeretetét, fürdeni a tapsban. A kórussal a Mágnás Miska, Leányvásár, vagy a Csárdáskirálynő előadásokat igyekeztünk támogatni énekünkkel. Szívmelengető érzés volt, mikor Király Béláné Bella azzal hívott fel 2010 őszén, hogy nekem ajándékozzon egy nagyszerű szerepet Strauss: Bécsi diákok című daljátékában. „Van egy szerep, amit Rád írtak” – szólt a felkérést. Dommayerné Brigi személyiségét igyekszem magamra ölteni, s nem is volt nehéz azonosulnom a szereppel! A színkör új színt hozott az életembe, olyanok vagyunk, mint egy nagy család, szeretettel, vidámsággal telnek a próbáink, a sok gyermek a szívemhez nőtt, de itt a tizenéves és a nagyszülő korosztály is ugyanolyan barát tud lenni! A próbák közötti idő nehezen telik, mindenki lelkesen várja a következő alkalmat. Elmaradhatatlan kellékeink a sütik, üdítők, melyek még hangulatosabbá varázsolják a próbák hangulatát. Remélem, a Nagyabonyi Színkör még sokáig teszi boldoggá napjaimat, hiszen egy csodálatos társaságra, ragyogó csapatra leltem! Ez az igazi SZERELEM!

Csányi Sándor vagyok. A nevem sok mindent elmond a nagyközönségnek, de nem vagyok sem  milliomos, sem színész, bár most egy kicsit színészkedem - de nem művészi fokon. Kezdjük azonban az elejéről: Születésem után -ami már nagyon régen volt- 7 éves koromban színész akartam lenni, de ez nemigazán jött össze. Ennek ellenére a művészetek környékén mindig ott settenkedtem. Nagy lépés volt az életemben amikor elkezdtem zenélni az abonyi a zeneiskolában. 14 éven keresztül zenéltem ott. Játszottam az abonyi induló zenekarban, trombitáltam komolyzenét és pop muzsikát. Következett a szolnoki vendéglátás, majd a "Kőtővis" Irodalmi Klub, ahol a gitár és az irodalom bűvöletében éltem. Énekeltem, gitároztam és megzenésítettem költők verseit. Itt csatlakozott hozzám Mucsi Zoli, és Mucsányi Jancsi, akikkel egy életre sikerült megszerettetnem az irodalmat. Éltek is vele, sőt: azóta is abból élnek. Én a gasztronómiában igyekeztem megállni a helyem. Sokáig szakítottam a művészetekkel, mert a főszerepet átvette életemben a „civil” munka, a gyerekek és a család. Aztán úgy hozta a sors, hogy ismét a művészetek közelébe kerültem, megpróbálok élni vele, az abonyi színjátszó körben.

Tizennégy éves vagyok. Születésem óta Abonyban élek. Korábban a Temessy Hédi színjátszó csoportba jártam. Édesapám régi színjátszó, a nyolcvanas években sokat szerepelt Koroknai Marcsival az akkori művelődési ház előadásiban. Én tavaly vállaltam először színpadi szereplést. A libás kislány voltam a Galgamácsai lakodalmasban. A Bécsi diákokban kisasszony leszek a Dommayer kaszonóban. Nagyon örülök, hogy édesapám is megint játszik. Ő lesz Torlai Gerzson csillagász. Szerintem nagyon ügyes. Én is igyekszem. Szívesen énekelek, és rendszeresen járok tánc-órára is. Nagyon szeretek énekelni, táncolni. Szeretem a zenét is. Tagja vagyok Szabó Andris zenekarának.

1997. december 19-én születtem Cegléden. „Színészi pályafutásomat” a Temessy Hédi Színjátszó körben kezdtem. A Valahol Európában előadására készültünk. Sajnos nem jött össze. Nagyon szeretem a zenét, és táncolni is szeretek. Számos iskolai műsorban, kisebb színdarabban, jelenetekben játszottam. A Kinizsiben falusi kislány, és janicsárt is voltam.. A Rózsa és Ibolyában hosszabb szöveges jelenetem volt. A cigánylányt alakítottam. A Galgamácsai lakodalmasban cserfes, veszekedős kislányt játszottam, akit Julcsinak neveztek. Most a Bécsi diákokban egy kofa leszek. Jó a szerep és nagyon tetszik a ruhám is, amiben játszom. Nagyon örülök, hogy a Nagyabonyi Színkörnek, ennek a  fantasztikus közösségnek tagja lehetek.

Már egész kis korom óta boldogítom otthon a családomat, mert nagyon szeretek énekelni. Szinte be nem áll a szám. Tizenhárom éves vagyok, de sokak szerint idősebbnek látszom. Ezért is kaphattam meg a többi lányt felügyelő gardedám szerepét a Bécsi diákokban. Először az énektanáromtól hallottam a Nagyabonyi Színkörről. Korábban már szerepeltem a Kinizsiben, a Rózsa és Ibolyában, a Galgamácsai lakodalmasban. A Színkörbe elsősorban azért szeretek járni, mert nagyon jó a hangulat, tetszik a darab, amit próbálunk, nagyon jó együtt énekelni. Nagyon szépek a ruhák, az 1848-as idők divatja nagyon szép volt.

Kállai László vagyok. 1983-ban születem, kedden nyolc és fél kilenc között. Mindig is érdekelt a színház, a színház világa, a világot jelentő deszkák. Így hát gyorsan gimnázium után elmenetem az építőiparba dolgozni, majd a vendéglátásba. De hogy ne szaladjunk ennyire előre!  Még a középiskolai éveim során a Kinizsi Pál Gimnázium színpadra állította a Kinizsi című színdarabot. Kinizsi Pál a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére, és hajdani iskolám névadója. Ebben a darabban Holubán szerepét volt szerencsém színpadra vinni. Sajnálatos módon utána egy nagy szünet következet, a munkáimból fakadóan. De hát, ahogy mondás is tartja, akit egyszer megfertőz a színház… Évekkel később lehetőségem nyílt újra Holubán bőrébe bújnom. A Nagyabonyi Színkörben kellemes társaságra leltem, akik úgy, mint önmagam, komoly érzelmi kapcsolatot ápolnak a színházi kultúrával. Mind ez történt 2013- ban. Számos darabot állítottunk színpadra, melyekben szerepeltem: mint például Eisemann Mihály Bástyasétány 77 című operettjében John a „Torgimpextől”. Majd ezt követte Johann Strauss: Bécsi diákok című nagyoperett előadás, ahol a pincért játszottam. A soltszentimrei író Kéri Ferenc műveit is színpadra vittük. A „Lopótök avagy a Mari nem olyan” népi komédiában én voltam Józsi „ a falu bikája”. A Szép Nyári Napban alakíthattam a szocialista brigád egyik tagját. Jelenleg (2017. január) nagy sikerrel futó Meghalsz, Banya darabban a Patás bőrébe bújhatok. „Minden ember számára vannak értékek. Mindenki próbálja megtalálni önmagát. Ám, vannak, akik másokért is felelősséget éreznek, másokért is dolgozni akarnak, s a maguk módján a közösség érdekében valami maradandót kívánnak teremteni. Én szeretnék ezen emberek közé tartozni.”  Idézet Kéri Ferenctől.

A Somogyi Imre Általános iskolába járok, hetedik osztályos vagyok. Tizenhárom éves. Már sok színdarabban szerepeltem. Janicsár voltam a Kinizsiben, táncoltam, énekeltem a Rózsa és Ibolyában, a Galgamácsai lakodalmasban. Most már a Nagyabonyi Színkör tagja vagyok. A Bécsi diákokban az első felvonásban fontos, szöveges szerepem van. Egyik kofa vagyok, aki veszekszik a csillagász professzorral. Nagyon tetszik ez a színdarab. Sok barátom szerepel benne. Nagy örömmel tölt el, hogy sokan szeretnek nézni bennünket, és örülnek nekünk az emberek.

Mielőtt tagja lettem a Nagyabonyi Színkörnek, a Szilágyi Tamás által vezetett Temessy Hédi Színjátszó Körbe jártam. Sajnos csak egyszer szerepeltem, két évvel ezelőtt az abonyi nyugdíjas napon. A Nagyabonyi Színkört egy kedves ismerősöm ajánlotta, aki a Bécsi diákokban az egyik főszerepet játssza, Brezvai Tímea. Bemutatott a Színkör vezetőjének, és a következő szerdán már meg is jelentem az első igazi színkörös próbámon. Tetszik, mert nagyon jó a hangulat. Alig várom a próbákat, hogy megint találkozhassam a barátaimmal. Még csak tizenhárom éves vagyok, de nagy terveim vannak. Ezekben van a színjátszás is.

1949. szeptember 21-én születtem Abonyban. Gyári munkásként éltem le az életemet. Most nyugdíjasként több a szabad időm, ezért keresem a szép, értelmes elfoglaltságot, és a velem hasonlóan gondolkodók társaságát. Általában jókedvű, jó kedélyű asszony vagyok, aki, ha magam vagyok is szívesen énekelgetek. Másfél éve vagyok tagja a Kéknefelejcs Népdalkörnek. A nővérem is ebben énekel, és ő hívott oda. Erzsi nővérem hozott el a Nagyabonyi Színkör egyik próbájára is. Azóta sem mulasztottam el egyetlen próbát sem. Nagy élmény volt részt venni a Bécsi diákok március 15-ei előadásában. Remélem, hogy még többször előadjuk és más darabok előadásában is részt vehetek majd.

Szüleim, Skultéty Sándor (1920-1999) és Boldis Izabella (1922-2008) 1945-től halálukig, azaz több mint fél évszázadig voltak Abony műkedvelő színházi életének szervezői, rendezői, szereplői. Természetes volt, hogy a gyerekeik is szorosan kötődtünk a színpadhoz. Első komolynak mondható színpadi szereplésem 10 éves koromban a Hófehérke volt. Tizennégy évesen, 1957-ben Kacsó Pongrác János vitézében Kukorica Jancsi voltam. Gimnazistaként a Bécsi diákok Torlai Erzsikéjét játszottam. Az egyetemi (1960-as) évek alatt minden évben részt vettem az egyetemek és főiskolák hallgatói részére szervezett nagy kulturális seregszemléken, a Helikon- rendezvényeken. Többnyire a Kertészeti Egyetem vonósnégyesében csellóztam, de előfordult, hogy táncoltam a néptáncegyüttesben. Fiatal tanárként éneket tanítottam és minden évben rendeztem egy-egy gyermekelőadást. (Az iskolai színjátszásnak a nevelésben betöltött szerepéről írott dolgozatommal pedagógiai pályázatot nyertem.) 1975-től vezettem az abonyi Petőfi Művelődési Ház „Búzavirág” Népi Együttesét. Tánccsoport, asszonykórus, citerazenekar, és népzenekar tartozott az együtteshez. Ebben az időben szereztem néptánc oktatói képesítést. A hetvenes években a Művelődési Házban működött színjátszó csoport is. Legkedvesebb szerepem az Obsitos Málcsikája volt. (A 2008-as Obsitos felújításban már édesanyám szerepét, a „nemzetes asszonyt” játszottam.) 1976-ban felnőtt képzés keretében szakmunkás bizonyítványt szereztem, mint női szabó. Színházi kosztümök elkészítése ma is az egyik kedvenc időtöltésem. Rajz szakos tanárként a díszletek tervezésében és kivitelezésében is örömmel vettem, és veszek részt most is. Több darabot írtam, illetve alkalmaztam színpadra. Így Móra Ferenc Didergő királya és Arany János Rózsa és Ibolyája mostanában is ment a régi iskolám mai diákjainak az előadásában. A Kinizsim 2004 óta hatszor volt műsoron. Nagy tervem az Álmosfia Árpád bemutatása. Egy szó, mint száz. Azt hiszem, elegendő tapasztalattal és gyakorlattal rendelkezem ahhoz, hogy a Nagyabonyi Színkör elnökeként és rendezőjeként megfeleljek a társulat által belém fektetett bizalomnak. Segítek, amiben csak tudok.

1982. július 8. – án születtem Tatabányán. 8 éves koromban kezdem zenei tanulmányaimat a bicskei Prelúdium Művészeti Iskola tanulójaként. Először furulyázni majd klarinétozni tanultam. 1994 – ben bekerültem a Bicskei Fúvószenekari Egyesület Koncertfúvós zenekarába ahol 6 év után szólamvezető klarinétos lettem. 1998 szeptemberétől a bicskei református gyülekezet orgonistája vagyok. Egy zenei táborban hallottak először énekelni és akkor javasolták, hogy menjek el egy énektanárhoz. Egy ismerősöm ajánlotta Pallagi Judit tanárnőt. 2002 – ben felvételt nyertem a Tóth Aladár Zeneiskola magánének tanszakára. Judit néni megtanított az éneklés művészetére. Tanítványaként számos versenyen vehettem részt ahonnan különböző díjakat, hoztam el. 2003 – ban bekerülhettem a Tóth Aladár Operastúdióba. Eddigi szerepeim közül egy párat had említsek: W. A. Mozart: Varázsfuvola (papok kara), Gluck: Rászedett Kádi című operájában (Nuradin), Ránki György: Pomádé Király új ruhája (Dani), W. A. Mozart: Figaro házassága (Don Curzio), Gluck: Május Királynő (Dámon). 2008 – ban fejeztem be az énektanulást de, azóta is rendszeresen járok próbálni a stúdióba kisebb – nagyobb szerepeket (operetteket, régi slágereket). Nagyon jó társulattal dolgozhatom együtt. 2007- ben keresett meg először a Nagyabonyi Színkör vezetője de akkor egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni a bemutatón. Idén januárban ismét megkeresett Bella néni, hogy március 15.-re Strauss: Bécsi diákok c. három felvonásos romantikus nagyoperettjét szeretnék színpadra állítani és szeretné, ha ebben a műben velük együtt állnék színpadra. Boldog örömmel tettem eleget a felkérésnek. Egy nagyon jó kis társulattal dolgozhatom együtt. Úgy érzem a társulat, elfogad. Nagyon jól érzem magam.

A színjátszást, „színpadi pályafutásomat” épp harminc éve kezdtem. Akkoriban több darabot játszottunk Csúti Gyula rendezésében, az akkor még létező Petőfi Művelődési Ház szakköreként. Ma sajnos nincs Petőfi Művelődési Ház, és színpad sem. Nagyon jó kis csapat volt akkor a színjátszó kör. Pintér Jutka, Fazekas István, Dévai István, Kazinczi Sára, Matusinka Tibor, Mocsári Jóska bácsi, Dónáth Lajos, Palásti László. Nagyon jó hangulatban folytak a próbák. Játszottuk az Elvámolt éjszaka, a Nyitott ablak, a Kölcsönlakás című bohózatokat, és -úgy emlékszem- hétszer-nyolcszor előadtuk a Légy jó mindhaláligot. Több év kihagyás után, 2007-ben Csúti Gyula ismét rendezett, és meghívott a Mágnás Miskába a grófné szerepére. Örömmel vállaltam, és együtt játszhattam újra több régi barátommal. Aztán még jó néhány, az alkatomnak megfelelő nagyon jó szerep következett. 2008-ban az Obsitosban Kati néni, 2009-ben a Nyitott ablakban a polgármesterné, a Leányvásárban Mrs. Harrison, 2010-ben a Leszállás Párizsban-ban a házvezetőnő voltam. Ezeket az előadásokat a zeneiskola támogatta, és a rendezésben oroszlánrész jutott Király Bélánénak, akitől igen sokat tanultam. Nagyon szeretem a Kinizsiben Örzse néni szerepét, amit Skultéty Sándornétól örököltem. Most, a Nagyabonyi Színkörben is az állandó műsoraink között van. Nagyon szeretem a színpadot, és a jó, együttműködő közösséget. Ebben a soha nem múló szerelemben szerencsére kezdetektől fogva támogat a családom. Férjem minden egyes előadáson a legfőbb technikusi feladatokat vállalta. Fiam, Levente a színpad mellett nőtt fel. Az elmúlt három évtized alatt soha nem volt bajom senkivel, és még csak komoly konfliktusokra sem emlékszem a felkészülések vagy az előadások során. Mégis elegem lett a „biharis”színjátszásból, mégpedig akkor, amikor a „Bihari János Zeneiskola által pártfogolt Nagyabonyi Színkör” elnyerte az Abonyiak Abonyért kitüntető címet. Máig nem tudom ki írta azt a nagyon sokakat felháborító „méltató” szöveget, de az biztos, hogy a „vezető színészek” rangsorolás, maga a kifejezés amatőr színjátszók körében kissé viccesnek, ugyanakkor sértőnek mondható. Arról nem is beszélve, hogy az abonyi színjátszás kezdetét a Mágnás Miskától vezeti le, a nagy elődökről teljesen megfeledkezve. Pedig a díjat a Csapat kapta, amely valóban a nagy elődök méltó folytatója lehetett volna, ha nem üti fel a fejét a „sztárkultusz” és kiszorítósdi. Sokunknak nem tetszett ez a légkör. Éppen ezért nagyon megörültem, amikor 2010. május 12-én megalakult a Nagyabonyi Színkör független kulturális egyesület. Alapító tagja vagyok, és alelnökként segítem a közös munkát. 2011. március 15-én be is mutatkoztunk az abonyi közönségnek a Bécsi diákok című nagyoperettel. Remélem, hogy ezzel a csapattal és ezzel a darabbal bizonyítottuk életképességünket. A Bécsi diákokban már a fiam Levente is aktív szereplő volt a zenekari tagok között.

1996. július 10-én születtem Szolnokon. Óvodás koromban még nem nagyon szerettem szerepelni. Később az iskolában minden évben mentem vers, illetve mesemondó versenyre. Osztályunk minden iskolai ünnepségben részt vállalt. Karácsonyi, anyák-napi műsorokat készítettünk szülőknek, nagyszülőknek. Itt is többnyire mesélő, de főszereplő is voltam. 2006-ban a Kékmadárban táncoltam, és „tudósként” is szerepeltem. Hét éve fuvolázom, és igyekezem a zongorajáték alapjait is elsajátítani. Ebben nagy segítségemre van Király Borbála tanárnő. Tagja vagyok iskolám kiszenekarának. Egyre nagyobb kedvem van a színpadi szerepléshez is. Ezért is akartam a Nagyabonyi Színkör tagja lenni. Már a Bécsi diákok március 15-ei előadásában a bécsi nép soraiban énekeltem. Úgy gondolom, nagyszerű társaság vagyunk, mi így együtt.

Mint abonyi gimnazista, a gólya-avatáson egy kis szereppel indítottunk. A Besenyő család életéből adtunk elő egy jelenetet. Ebben én Boborján szerepét játszottam. Nagy volt a siker, ami után a Gyulai Gaál Miklós Általános Iskolában is előadtuk a jelenetet nagyobb tömeg előtt. Nagyon élveztem. Később a gimnáziumi énektanárom Király Borbála rendezte a Székelyfonót, ebben is szerepeltem. Akkor ismertem meg közelebbről Bella nénit, aki segített a Székelyfonó rendezésében. Kodály Székelyfonója városi Sportcsarnokban ment, óriási tömeg előtt. Nagyon jó volt.  Még kinizsis gimnazista voltam, amikor 2004-ben előadtuk a Kinizsi című történelmi témájú színdarabot. Ebben én játszottam az egyik molnárlegényt, és Csuka György nagyszebeni országbírót. Nagyon örültem, hogy a gimi elvégzése után, mint öregdiákot is visszahívtak mindig, amikor felújították a Kinizsit. Így vettem részt a nagyvázsonyi szereplésen is. Nagyon jól esett, hogy Bella néni meghívott a Nagyabonyi Színkörbe, mert úgy gondolta, hogy rám lehet számítani. Én játszom a Bécsi diákokban Giulio-t, az olasz diákot. Bármikor kapható vagyok az éppen hiányzók helyett „beugrani”. Már az egész darabot tudom. Így sokat tudok segíteni abban, hogy gördülékenyen menjenek a próbák. Nagyon várom az előadást. Biztos ismét hatalmas sikerünk lesz.

Tíz éve vagyok tagja az abonyi Kéknefelejcs népdalkörnek. Nagyon szeretek énekelni, különösen szeretem a magyar nótát és a szép népdalokat. A Nagyabonyi Színkör vezetője felkeresett bennünket egy énekpróbánkon, és megkérdezte, hogy kinek v an kedve esetleg egy színdarabban is szerepelni. A népdalkörből azonnal négyen is beszálltunk ebbe munkába. Én 1944-ben születtem, már nyugdíjas vagyok, így van sok szabad időm, amit szeretek jó társaságban és örömmel eltölteni. Nagyon szeretek a próbákra járni, és nagyon tetszik a Tanácsosné szerep, amit a Bécsi diákokban kaptam. Remélem, hogy lesz még lehetőségem hátralévő életemben hasonló szerepeket eljátszani, mert nagyon szeretek ide járni, mert nagyon jó a közösség.

1996. június 25-én Szolnokon láttam meg a napvilágot. Az óvoda után a Somogyi Imre Általános Iskola testnevelés tagozatára kerültem. Második osztályos voltam, amikor gitározni kezdtem. Első színpadra lépésem is gitárral a kezemben történt. Király Borbála énektanárnőmmel már számos alkalommal felléptem a helyi könyvtár gyermekeknek tartott rendezvényein, vagy iskolám ünnepségein és városi rendezvényeken. A színjátszás akkor érintett meg igazán, amikor 2009. októberében, Nagyvázsonyban előadtuk a Kinizsi című darabot. Tagja voltam annak a kisegyüttesnek, amely a kísérő zenét szolgáltatta. 2010. Pünkösdjén a Galgamácsai lakodalmasban már, mint színjátszó léptem fel. Én játszottam a főszerepet. Énektanárom akkor fedezte fel, hogy vannak színészi képességeim is. A Nagyabonyi Színkörnek 2010. novemberében lettem tagja. A Bécsi diákok című darab az első perctől a kedvencemmé vált. Ebben a darabban egy Pista nevű magyar diák bőrébe kellett bújnom. Remélem a 2011. március 15-i bemutató jól sikerül, és máskor is kapok majd jó szerepeket, mert továbbra is szeretném folytatni a színjátszást. Szeretek énekelni, zenélni, színpadon megmutatni, hogy mit tudok. Már saját zenekart is alakítottam. Tagjai: Szabó Áron Ábrahám, Magyar Anna, Fazekas Klaudia, Magyar Emese és én.

A színészkedés sok gyermek álma, titokban egy kicsit az enyém is az volt.  A régmúlt idők meséin és filmjein nőttem fel, imádtam Kiss Manyit, Kabos Gyulát, Latabár Kálmánt, Jávor Pált, Tolnay Klárit és sorolhatnám a sok kiváló magyar színészt. Újszilváson éltem tíz éves koromig, ezt úgy emlegetem ma már: "A természet gyermeke voltam." A fák, mező, virágok, madár csicsergés ma is a lételemeim közé tartoznak. Tíz éves korom óta írogatok verseket. Terveim közt szerepel a közeljövőben ennek könyv formában való megjelentetése. Az általános iskola alsó tagozatában énekkaros voltam, felső tagozatban (amit már Abonyban végeztem) versmondó versenyen szerepeltem, népi táncoltam és bábszakkörbe jártam (óvodáskorú gyermekeknek adtunk elő mesés darabokat). Magyar Sándorné Éva nénire szívesen emlékszem, aki átadta nekem a magyar irodalom szeretetét. 18-19 évesen az abonyi önkormányzat családi irodájában tevékenykedtem, esküvőket és névadókat rendeztünk, itt alkalmanként verset is szavaltam. A családi rendezvények lebonyolításán felbuzdulva a Pécsi Tudományegyetemen művelődésszervező-kommunikáció szakot végeztem. A mesék, versek, a zene, a tánc és a művészetek világa (ide a képzőművészetet is értem), szeretete mind máig megmaradt nekem. 2009 óta statisztálok hazai és külföldi filmekben, tv-filmekben, reklámfilmekben. A teljesség igénye nélkül. Filmek: Going Postal, A katedrális, The Troon, Bel Ami, Aglaja; Tv-filmek: Barátok közt, Jóban Rosszban; Reklámfilmek: T-Home, Actimel, OTP, Pannon, Djouice, Vodafone, Flora, Soproni, Danubius Hotel, Media Markt. Tóth László régi kedves ismerősöm. Egy vele való találkozás után mentem el a Nagyabonyi Színkör egyik próbájára (épp a Bécsi diákok c. daljátékot próbálta a társulat). Király Béláné Izabellát és családját gyermekkoromtól ismerem, kedvelem és tisztelem. A társulat tagjai közt is sok kedves ismerős arcot pillantottam meg. A jó hangulat, a szíves fogadtatás nagyon jól esett és megfogott. Azok a mosolygós szemek! Köszönöm, hogy itt lehetek!

Kicsi korom óta érdekel a színjátszás, vonz a színpad. Mindig szerettem szerepelni, máig szeretek. Amikor az énektanáromtól, Király Borbálától kaptam egy jegyet a Nyitott ablak című előadásra, annyira tetszett, hogy édesanyám már másnap kérdezte Bella nénit, a darab rendezőjét, hogy milyen módon lehetne beszállni a társulatba. A Somogyiban (korábbi iskolám) a Rózsa és Ibolyában még csak a táncos-énekes statiszták között voltam, de a Kinizsiben már Jolánka udvarhölgyet játszottam. A Leányvásárban is volt már pár mondatos szerepem, és az eladó lányok között énekeltem, táncoltam. „Pályafutásomban” nagy kiugrásnak számított, hogy a Leszállás Párizsban című bohózat egyik főszerepét, a német stewardesst megörököltem egy lánytól, aki visszaadta a szerepet. Ez volt számomra az első igazi próbatétel. Rengeteget tanultam a próbák alatt. Most a Bécsi diákokban Torlai Erzsikét, az egyik főszerepet játszom. Nagyon, nagyon tetszik. Gyönyörű ruháimat édesanyám készíti. Most már hivatalosan is tagja vagyok a Nagyabonyi Színkörnek. Nagyon szeretem ezt az élettel teli vidám kis csapatot. Szeretnék még nagyon sokáig társaság tagja lenni.

1999. március 19-én születtem Szolnokon Nem rég csatlakoztam a Nagyabonyi Színkör társulatához. Nagyon szeretek ide járni. Egyik osztálytársam hívott ide, de máris sok barátom van. Az operett, amit most próbálunk, nagyon tetszik, mert sok dal van benne, sok olyan, amit mindannyian énekelünk. Én az egyik bécsi diák szerepét kaptam. Fiút fogok játszani. Nagyon tetszik. Most csak ennyit tudok mondani.

Óvónőként dolgozom a pingvines óvodában. A Színkör munkájába való bekapcsolódásom véletlenszerű volt. 2008-ban, az Obsitos című kis-operett próbáira eljártam a barátnőmmel, aki az egyik főszerepet játszotta. Nagyon jó volt látni, ahogyan a próbák során alakult az előadás, és egyre aktívabban én is részt vettem ebben. Először csak az éppen hiányzók helyettesítésére vettem a kezembe a szövegkönyvet, később rájöttem, hogy engem leginkább az érdekel, hogy a függöny mögött rendben van-e minden. Helyén legyenek a kellékek, a ruhák, időben lépjenek be az egyes szereplők. Van, aki attól érzi teljesnek magát, ha szerepelhet, megmutathatja önmagát. Nekem az okoz örömet, hogy a háttérben segíthetem azt a közösséget, amelyet a próbák alatt a munka, és az előadás izgalma, a sok közös élmény egyre jobban összekovácsolnak. Aktív résztvevője voltam az elmúlt három évben az Obsitos, a Nyitott ablak, a Leányvásár, a Leszállás Párizsban, a Kinizsi és a Bécsi diákok című előadásoknak. Tagja vagyok a Nagyabonyi Színkör elnökségének, és titkárként segítem az Egyesület működését.

„ Évekig sötétben tapogatózni az igazság után, melyet érzel, de szavakkal nem tudsz kifejezni;
az erős vágyakozás, hit és kétség váltakozása, míg el nem jutsz a tisztánlátáshoz és megértéshez;
mindezt csak az ismeri, aki már maga is átélt hasonlót.” (Albert Einstein)
A színjátszással még Debrecenben, a zeneművészeti szakközépiskolában kerültem közelebbi viszonyba. Moliere: Kényeskedők című komédiájában kaptam meg La Grange márki, az egyik, kikosarazott kérő szerepét. Nagyon jól szórakoztunk benne!
„Testközelből” legközelebb 1985-ben találkoztunk ismét. Ekkor mentem be Thália templomába Szolnokon. No, nem, mint színész! Mi jobbára csak alulról „szagoltuk az ibolyát”. A zenekari árokból. Néhány alkalommal előfordultunk „fent” is, ám ez ritka volt. Számtalan remek előadás részese lehettem s dolgozhattam kiváló művészekkel- Rátonyi Róberttől elkezdve Gregor József, Törőcsik Marin keresztül Rátóti Zoltánig- a teljesség legcsekélyebb igénye nélkül felsorolva. Pontosan 20 évig szolgáltam a színpadot és a nagyérdeműt. Nem csak a pénzért! Estéről estére elbűvölt….
Soha nem gondoltam rá, hogy mint színjátszó is alakítója leszek egyszer egy színielőadásnak! Amikor közel 3 évtized - egy emberöltő - után megtagad egy kis közösség, ez az abonyi zeneiskola, ráadásul már gyerekként 45 éve átlépve a kapuját, nos, ekkor kicsit meginog a hit és a kétség kezd uralkodni. Amikor egy nagyobb közösség vezetése pedig mindent megtesz, hogy akár fizikai valójában is megsemmisítsen-, mindezt már csak az ismeri, aki átélt hasonlót. El innen, minden áron!- mondod magadban és ezt kívánod. Ám megfutamodni sem akarsz! Soha…
„Vannak még sok jó lelkek, akikkel az élet útjain összeakadunk, oh! mely szép azokkal barátságosan kezet fogva keresztülvándorolni az életen….” (Kármán József)