A BETYÁR KENDŐJE

Abonyi Lajos (született: Márton Ferenc) 1853-tól abonyi gazdálkodó volt, aki a munka mellett irodalommal is foglalkozott. Életének középpontjában Abony, a népköltészet és a színház állt. Annyira lokálpatrióta volt, hogy öregkorában elkészítette lakóhelye monográfiáját és sokszor emlékezett vissza falujának a szabadságharc alatti megpróbáltatásaira is. Mindig is érdekelte a parasztság sorsa. Rajongott a népköltészetért, gyűjtött is belőle, neki köszönhetjük Háry Jánosból ismert „Sej, Nagyabonyban csak két torony látszik” kezdetű szép dal lejegyzését. A folklór szeretete és bizonyos drámai látásmód vitte a színházhoz, amelynek számos népszínművet írt a hatvanas évek végétől kezdve egészen haláláig. Maradandó értékű alkotása az 1872-ben írt „A betyár kendője”, amelyben a kecskeméti Ónodi Kulcsár-Nagy Andrásné házát és lakóit is megjelenítette a színpadon. A mű -azon túl, hogy pontosan bemutatja a kort, melyben játszódik- szól szerelemről, csábításról, gyilkosságról és feltámadásról. A Nagyabonyi Színkör grandiózus, jelmezeiben és díszletében is látványos előadása kitűnő színészi alakításokkal, tökéletes rendezés mellett mutatja be „A betyár kendője” című színművet. A darab három főszereplője tökéletes választás. A törékeny, ártatlan feleség, a csábító szerető és a gyötrődő betyár megformálása tökéletesen jelenik meg a színpadon.