BÚJÓCSKA
A második Világháború után Magyarországon is új időszámítás kezdődött. Fenekestől felfordult a világ. Az ötvenes évek elején a politikai légkör átmeneti enyhülése során kormányprogrammá tették a vígjáték-irodalom támogatását. Ennek a korszaknak kedvelt szerzője volt Csizmarek Mátyás (1907-1973) zeneszerző, újságíró, drámaíró. A Bújócskát 1954-ben írta, ebben a mai néző számára is tökéletesen átélhető formában mutatja be az ötvenes évek elejének magyar társadalmát. Ez volt az a korszak, amikor villamosvezetőből, péksegédből, kubikusból vezérigazgató, mindenható párt-titkár lehetett, „ugratós” osztályt végzett új káderek iskolai katedrát kaptak.
Úr helyett az elvtárs lett a hivatalos megszólítás, a „Jó napot kívánok!” helyett a Szabadság!-köszönés járta. Olyan helyzetbe kerültek vagy kényszerültek emberek, melyben elveszítették, vagy nehezen találták meg önmagukat. Ez különösen igaz a semmiből kiemelt, magas polcra rakott káderekre. A kisemmizett, deklasszált régi elit lelkileg jobban bírta a változásokat, mert a neveltetésük, műveltségük megadta nekik a biztos menedéket.
Abban az időben csak a munkás és a paraszt számított embernek. Az úri bitangoktól elvették mindenüket, internáló táborokba vitték őket, vagy mehettek külföldre, vagy jobb esetben portásnak.
A Bújócska főszereplője is egy villamosvezetőből vezérigazgatóvá kinevezett káder, aki a nagy mozgalmár, vonalas, egyetemista lányának is jó káder férjet szeretne. A kiszemelt káder-vőlegény azonban, nem is igazi káder, csak a kényszer csinált belőle paraszt-kádert, meg a jó barátja, akinek a nagy ötletére három apát is sikerül összecsődíteni. Persze minden jó, ha jó a vége. Aki elveszítette is, végül megtalálja önmagát, és minden probléma megoldódik.
A Bújócskát a szerző 1954-ben írta, de Abonyban már a következő évben bemutatták az akkor színjátszók. 2016-ban nagyon nagy vállalkozás, és kockázat ennek a darabnak a műsorra tűzése több okból. A nagyközönség már nagyon máshoz szokott. Egy prózai darab, pláne, aminek bonyolult története van, komoly odafigyelést igényel szereplőktől, nézőktől egyaránt. |